A remény ... utoljára, de milyen remény maradt azoknak, akik segélyből, minimálbérből élnek, rezsit, lakásrészletet fizetni nem tudnak ha nem akarnak éhen halni, orvoshoz menniük nem érdemes, mert gyógyszereiket nem tudják kiváltani, ha táppénzre mennek elveszíthetik munkahelyüket és újabbat találnak-e. Lakásukat elveszítve mi vár rájuk, bérlakás, ahol a havi részletet, rezsit fizetni kell, de miből, az utca vár rájuk, a kilátástalanság. Ők, akik legjobban rá vannak szorulva a segítségre, ők akik azért adtak, adnak felhatalmazást a mindenkori kormánynak, hogy értük, az ő érdekeikért tegyenek, hiszen nyilvánvaló ez a legnagyobb réteg ma, és az ő szavazatuk nélkül nem ott lennének, ahol vannak. Közben alapvető feladatukról feletkeznek meg, az emberi élet védelméről, miközben azt mindig szem előtt tartják, hogy milliós fizetésük mindig értéktartó legyen. Amíg a lakosság többsége minimálbéren és minimálbér alatt tengődik, addig a politikát közmunkában kellene végezni, a politikusok legnagyobb elismerése az emberek megbecsülése kellene, hogy legyen, nem a juttatások, jelképes munkahelyek többszörözése.
Hogyan tovább ...
2011.02.10. 00:23 Állásrafal
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://almacska.blog.hu/api/trackback/id/tr422650605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
