Leesett a tantusz

Pszihiáterből szeretnének többet, az is a foglalkoztatottak számát  növeli, de leginkább igazi munkahelyekre lenne szükség, nem foglalkoztatókra, ahol kiközösítetteknek érzik magukat a munkahelyüket elvesztők. A munkaügyi felügyelőségnek legyen feladata az, hogy azokat a foglalkoztatókat, akik naponta, hetente hirdetik álláslehetőségüket, ellenőrizzék, nézzenek utána, hogy ennek mi az oka. A munkaügyi központokat is ellenőrizzék,  ha napi 1-1 új munkahely kiírás van, ennek mi a háttere, mert ez a szám elgondolkodtatásra ad okot.  A közmunka az közmunka legyen, szabadon választott, és szervezzék a politikusok. A  munka, munkát, munkabért takarjon, ami egy élhető élethez legyen elég.  A munkahelyét elvesztőnek ne pszihiáterhez kelljen járnia, ne legyen betege annak, hogy nem tud miből megélni, napi életvitéhez tudja az alapvető dolgokat biztosítani. Pszihiáterhez járni is pénzbe kerül, a buszra, vonatra felszállni, a gyógyszert megvenni, még több kiadást jelent, még közelebb kerülhet a lejtőhöz. Biztonságra van szükség, nem több  rendőrre és több pszihiáterre, hanem élhető életre, munkára, megélhetésre, jövőképre, ez vezet ahhoz, hogy a gyerekvállalás nőjjön és ne pszihiáterterben és  rendőrben gondolkodjunk, hanem egy biztonságos életben, egy olyanban ahol nyugodtan lépünk az utcára, a szükséges rosszakba ne ütközzünk lépten-nyomon, és ekkor tényleg nem kerülhet veszélybe  biztonságunk.