Munkahelyhez nem jutsz, dolgozz segélyért, éhbérért, hagyd magad megalázni, eltűrni, hogy dolgozni nem akarónak nevezzenek, miközben lelkileg, testileg tönkremész, megbélyegeznek, szemedbe mondják, hogy nem akarsz dolgozni, munka nélkül szeretnél pénzhez jutni, sőt ebbe belerokkanva 30-40 év munkaviszonnyal rokkantnyugdíjba menni, ezt nevezem pofátlanságnak. Miközben erre szakosodott "munkaadók" törvényesen, - mert, ha nem éreznék a lehetőséget nem tennék meg - a lehetőséggel élve, kihasználják azokat, akik képesek utolsó értékeiket, forintjaikat is arra áldozni, hogy meg tudjanak élni, emberi méltóságukat meg tudják tartani.
Sokan tudnánk példát mondani olyanok, akik munka nélkül vagyunk, hogy kik maradtak a munkahelyükön, nem feltétlenül a jól dolgozók, a tisztességes munkából megélni akarók, és nem feltétlenül annak nincs munkahelye, aki nem akar dolgozni, hanem sok esetben annak van munkahelye, akinek háttere van, mert olyan vezető áll a munkahely élén, aki a saját baráti körét építette állami cégeknél, ismerőseinek lányát, barátnőjének, barátjának a rokonságát, stb. emberi szereteténél fogva maga köré gyűjtötte, hogy pozícióját erősítse, és erre a körre alapozva kirekeszt olyanokat, akiknek még érték a munka, a család, és mivel mindkettőt értéknek tartja, a munkahelyére azért megy, hogy munkáját tisztességgel munkaidőben elvégezve, a jól megérdemelt pihenést családjával tölthesse, mert ebben látja a jövőt.
Felháborítónak tartom, hogy miközben emberek sokaságát kirekesztették olyanok, akiket a munka közelébe sem szabadna engedni, több kárt okoztak mit a munkanélküliek együttvéve, elítéljenek olyanokat, akik tisztességgel, becsületesen, munkájukból szeretnének megélni.
