Közülük sokan úgy jutottak a "Dolgozni tudók" helyére, hogy baráti köreikkel összefogva megdolgozták a fölöttük lévőt egy magasabb pozícióért, megszerezték azt, majd fennhangon, sznob módon fényezték saját magukat, miközben kort, tapasztalatot, emberi értékeket félresöpörve, tudat alatt tudva, hogy nem tudásuk, gátlástalanságuk által jutottak előre, félve a jövőtől, baráti köreiket, alacsonyabb szinten azok ismerőseit hozták helyzetbe, akik még munkájuk mellett, bármikor, ha beléjük rúgnak akkor is használnak/használhatnak saját céljaik eléréséhez.
Az utcán sétálva régi ismerőseim, osztálytársaim, szomszédok, "emberi sorsok" vonulnak el előttem. Látom napról napra több évtizedes tisztességben megőszülten, hogy próbálnak újra talpra állni, önbecsülésüket lassan-lassan, lépésről lépésre feladva, hogy kerülnek az út szélére, a teljes kirekesztésig, ahonnan már visszaút legtöbb esetben nincs.
Miközben százezrek külföldön dolgoznak a megélhetésért, küldik haza sokan itthon maradt szeretteiknek a megélhetést jelentő pénzt, közmunkát végeznek megaláztatva megélhetésre alkalmatlan bérért, nyugdíj előtt állók munka, annak lehetősége nélkül juthat embertelen állapotba, rehabilitációs ellátásban részesülők újrakezdésre lehetetlen helyzetben vannak, rokkantaktól veszik el az élet lehetőségét, a "dolgozni akarók", mondva "vesszen a férgese", de kérdezem én ki itt a féreg, miből táplálkozik...?
