Leesett a tantusz

Ma vannak kiemelt, un. menő emberek, un. "vezetők", akik orruknál fogva vezethetnek, kihasználhatnak olyan munkából kiszorult réteget, akik megélni szeretnének, felelősséget éreznek családjukért, lelkiismeretfurdalást azért, hogy idáig jutottak, holott nem nekik kellene szégyenkezniük, hanem azoknak akik ezt a helyzetet lehetővé tették, és akik hozzájárulnak ahhoz, hogy még rosszabb legyen helyzetük, reményük reménytelenséggé váljon, miközben az őket kihasználók szégyenérzés nélkül, mindenen felülemelkedve, arra sem képesek, hogy helyzetükből adódóan legalább saját boldogságukat elérjék, gátlástalanságukkal saját életüket is tönkreteszik, ez jelenti az "igazi válságot". Ahhoz, hogy ezen felülemelkedjen az ország, a kimondott szónak értéke kell, hogy legyen, az igazságnak függetlennek kell, hogy legyen a politikától, és tapadnia kell a jelentéséhez, ha idáig eljutunk, akkor elmondhatjuk, hogy elindultunk azon az úton, ami kivezet minket ebből a helyzetből és tisztelni tudjuk ezután azt, aki arra igazán érdemes, nem a hatalmat, hanem az igazi emberi nagyságot.