A fiatalok, akik ma tanulhatnak, lehetőségük van számtalan. Fizethetnek ők, szüleik azért, hogy ilyen-olyan diplomát szerezzenek, de az igazi tudáshoz a gyakorlat, a munka lehetősége is kell. Tanulni egy életen át, számukra ez a lehetőség, közben múlnak az évek, fiatalságuk lassan múlik, lehetőségük arra, hogy munkát, megélhetést, biztos kapcsolatot - ami arra érdemes, és családot lehet rá alapítani, egyre reménytelenebb - felvállaljanak, ami alapja a felelősségteljes gyermek vállalásnak, csak kis rétegnek jut, a rájük ülő feszültség egyre nő, miközben az idő szalad. Nekik mennyi munkaviszony jut, mennyi idő arra, hogy reménytelen éveiket behozzák, vissza nem hozható lehetőségeik nélkül ki marad utánuk, akik szeretete átsegíti őket a gondokon, akiknek adni szeretnének, de nem születtek meg, ki kárpótolja őket, azért, amit valamikor még szerettek volna megélni. Tudom, hogy nem azok, akik ma felelőtlen, felelősségteljesnek hitt állásokat betöltve dorbézoló, önromboló életet élnek.
Az elveszett éveket ki fogja kárpótolni
2010.03.26. 21:55 Állásrafal
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://almacska.blog.hu/api/trackback/id/tr261871746
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.