Leesett a tantusz

Beszéljünk szépen, legyünk egymáshoz kedvesek, megértőek. Régi időkben is, na de  most méginkább kiszolgáltatottabbak vagyunk. Fogalmazzunk úgy, ahogy illik, na dehát aki, nem akarja a másik félt elfogadni, csak használni akarja, azzal szemben meddig tarthat, meddig vagyunk képesek arra, hogy az általuk alkalmazott, viselkedni tudni kell módszer mellett emberek maradjunk, mi akik nem tudunk, nincs lehetőségünk visszaélni azzal amik vagyunk. Finom folyamaton keresztül vagy megtörünk és elhasználnak, jobb esetben ezt csak magukban mondják ki, vagy keresünk egy új munkahelyet, amiről ma már mindenki tudja, hogy szinte lehetetlen. Sokszor már az interjún úgy beszélnek veled, mintha egy felsőbb hatalommal állnál szemben, te, aki nem akarsz dolgozni, és ő ad nekem lehetőséget, hogy megmutasd csak úgy, a semmiért, hogy mit tudsz. Általában ők azok, akik nem munkabért akarnak adni, hanem csak ingyen, kihasználva helyzetedet, dolgoztatni akarnak, ők is napi megélhetésért küzdenek, elkeseredettek, félnek a jövőtől, és ma már ők is azok közé tartoznak, akiknek  hatalma van feletted, mert el akarod hinni azt - különben feladnál mindent -, hogy munkát találsz, és ezzel ők vissza tudnak élni, mivel lehetőségük van rá, még hiszel. A tényleges munkabérért dolgoztatók körében pedig az eddig is jelenlévők, akik hatalmukkal vissza tudtak és vissza is éltek, lehetősége még nagyobb. Közben a hajléktalanszállók megtelnek, egyre többen lesznek, fél év múlva, mint fentebb helyeken mondják javul  a helyzetünk, de, az idő kereke nem forog visszafelé, sajnos egy pillanat elég ahhoz, hogy a sorsok megváltozzanak.