Leesett a tantusz

Vásároltunk, elégedetten, nyugodt szívvel indulunk a pénztár felé, fizetünk. Egyszercsak - érdekes befelé menet nem, ennek mi az oka - megszólal a riasztó, biztonsági őrök vesznek körül, körbepásztáznak, személyes dolgaimat kérik, miközben érdeklődő szemek sokasága szegeződik rám, hiába nagy ez az üzletház, az emberek ilyenkor kíváncsiak. Az élmény felemelő, végre rám figyelmek, és mivel egy közeli iskolából jövet indultam vásárolni, még szerencsém is lehet, hogy több osztálytársam is ezt az utat választotta, így aztán ők is élvezhetik, hogy milyen kiváltságban van részem. A végén kiderül minden, egy fém darabka lehet a pénztárcámban, amit meg kell keresni, na jó, megkeresem. Egy hónapig az üzlet felé sem megyek. Beindulok, hát mégis furcsa, hogy emiatt ne merjek ott vásárolni, férjem is mondja, hogy gondolod. Vásárolok újra, megint a bűvös riasztó, befelemenet nem, de kifelejövet riaszt, a biztonsági őrök újra jönnek, és kezdődik minden elölről. Csodák csodája a pénztárcámban egy kis zegzugban újra találok egy fémdarabot. Most döntöttem el, hogy ezután végleg megszabadulok kedvenc pénztárcámtól, mert ezt mégegyszer nem kívánom átélni. A cél vajon mi lehet, még az is átfut rajtam, csaknem az, hogy régóta használt dolgainkat újra cseréljük, vásároljuk hiszen azért van az üzlet. Sokan vagyunk, akik meggondoljuk mire költjük utolsó forintjainkat, és feszültek vagyunk, ezért is tenni kéne valamit azért, hogy ez az újabban  sok esetben előforduló indokolatlan megalázás ne érjen minket, ezzel úgy érzem sokan vagyunk így. Előre is köszönjük.