Sétálsz az utcán, megállítanak, kérnek, stb. Közben szégyenkezem, belefáradtam, abba is, hogy azt mondjam magamban, milyen jól esne ha nekem segítenének, legyen egy jó napja, pénzt adni, sajnos luxus lenne számomra. Végül meggyőzöm magam, hogy ez neki sem lenne igazi segítség, hiszen csak ahhoz segítem hozzá, hogy kapaszkodót találjon ahhoz, hogy helyzete még rosszabb legyen. Ma még észreveszik, rászólnak, de holnap talán - lehet, hogy szégyenében iszik, elfekszik egy padon - már észre sem veszik, hogy van, létezik, pedig lehet, hogy aki ítélkezik, kevesebbet rakott a közösbe, mint ő, aki idáig jutott.
.
