Egyesek a munkájukat annyira szeretik, felelősségteljesen végzik, a végén már annyira magukénak tudják érezni a közös munkaeszközeinket – a közöst - , hogy észre sem veszik, általuk természetes folyamaton keresztül a végén legbiztosabbnak azt tartják, ha az övüké is lesz valamilyen módon, mi örülhetünk, ha munkahelyünk van, hiszen csak ők dolgoznak.
