Új kolléganőnk érkezett. Az állás meghirdetésekor már megvolt a jelölt. Egy munkakapcsolatban álló munkáltató egykori dolgozójának a 20 éves „igen okos” lánya volt ő, aki már az első napokban megmutatta, mit tud. Édesapja volt munkáltatójának az összes telefonszámát – beleértve a takarítónőkét is – körbe e-mailezte az épületben. Munkahelyén az iwiw-en munkaidőben életre szóló idézett idézeteket taglalt, közben a mai kapcsolataiból igen érdekes életképeket jelenített meg, igen értékes képanyaggal illusztrálva. Hamarosan túlórázott, estig dolgozott szegény, természetesen túlórapénzért, sajnáltam is, mert annyi munkát végzett, hogy annak dupláját egy dolgozó végezte el régen. A vezető úr meg is haragudott rám, amiért ezért nem fejeztem ki sajnálatomat számára életszerűen, lehet, hogy fel kellett volna ajánlanom a segítségemet. Igaz ráment a kapcsolata az új munkahelyére, de felcsillant a remény, új kapcsolat teremtésére nyílott lehetősége helyben, emiatt nem „igazán ért rá” minden esetben. Hibázott, aminek anyagi vonzata volt, a vezető kiállt érte, kérte adományunkat, nehogy ebből gondja ne legyen, kitől tanulunk, okosodunk a jövőben. Okos gondolatait a vezetőség részére az asztal tetejéről osztotta, hát igen, az előadásmódja megnyerő. Stílusa van, és ez nagyon fontos. Neked, akiről a vezetőség „okos” dolgozója és baráti köre közvetítése által van tudomása, te, akivel csak a fegyelmi eljárás kapcsán állnak szóba, de ekkor kedvesen üzennek „ha arra jársz gyere be”, és csak arra vársz, hogy ezt a nyugdíj előtti pár évet kihúzd valahogy, mert érzed a kirekesztettséget, rád nincs szükség összeférhetetlen vagy. Csodálkozol ezen, nézz körbe, ez egy nagy család.
